In the work PRACTICE I make an attempt to render the irreducible complexity of a child's being. It is an experiment of combining various photography genres and formats in one series, thus expanding the possible layers of interpretation. I see these photographs as sentences, however, my relationship with my child is not an actual story. It is rather a bond consisting of feelings and experiences and it develops by itself along the years. This is how the "story" is being written.
Ebben a munkában kísérletet teszek arra, hogy visszaadjam a gyermek szellemének elképesztő összetettségét. Megpróbálok különböző műfajú és formátumú fotók összeállításából egységet csinálni. A képekre mondatokként tekintek, mégis, a szöveg maga nem áll össze tényleges történetté, mint ahogy a fiammal való kapcsolatom, az apaságom sem írható le egyszerű mondatokkal. Ez egy érzésekből és tapasztalatokból álló kötelék inkább, ami az évek múlásásval önmagától fejlődik. Így íródik ez a "történet".
